SZABÓ ÁGNES: A történet elé

Nem asszonyom, ez egy egyszerű hétköznap 1998-99 olaj, rétegelt lemez 62x80cm
Nem asszonyom, ez egy egyszerű hétköznap 1998-99 olaj, rétegelt lemez 62x80cm

Befogadásához nem szükségeltetik beavatást feltételező értelmezés-konszenzus, de még az ikonológia kódfejtő tudománya sem; tökéletesen elégséges a művész kortársaként felidézni azt a korszakot, amelyben indítékaikat a képek nyerték. Egyaránt vagyunk megélői annak a kiutalt sorsnak és elháríthatatlan benne-létezésnek, amit a közel- és félmúlt szánalmas sorvadása rendelt számunkra. Mint kényszer-szereplők jelen vagyunk a XX. század filmjének bemutatóján; rossz film volt, a vége kiábrándítóan reményvesztettre sikeredett. Már a kifutót nézzük, mégsem indulunk a ruhatárba, mert titkon reméljük, hogy a best boy neve utáni spotban mégis megreménylik az optimista feloldás. Úgy tűnik a művész már a bemutató előtt látta a filmet, konzekvens kétkedése csak megerősítést nyert. Mindazonáltal művészi feladatként nem elégszik meg a képfelület foltjainak csinos elrendezésével; egykor megfogadott és fenntartás nélkül megtartott vállalásként erkölcsi paradigmát mutat fel, ami a „ne így“ tiltásaként manifesztálódik. A művek datálásából kikövetkeztethetően eredetileg nem szánta összefüggő történetnek a kép-sort. (Az első és az utolsó mű között eltelt 45 év még a legelőrelátóbb művészi tervezés ciklus-szekvenciáját is meghaladja.) A képek alkalmi jelenség-észleletek redukált reflexióiként születtek, és gyaníthatóan egy konzekvens élet megélt tudása állította őket végül abba a sorba, ahol egyfajta morális koherencia mentén tanmesévé értek össze. A stiláris eltérésekre magyarázatot ad a készülés hosszú tartama; nem kevésbé az is, hogy a művész évtizednél hosszabb időt töltött a pályán kívül. Minden alkotóperiódusából származnak a témakörhöz kapcsolódó művek, a kiállítás az életmű reprezentációjaként is felfogható. A XX. század morális és intellektuális inflációja felett szánakozó művész egyetlen, amúgy sokszorosan válasz nélkül hagyott kérdésben bocsájtja közre szorongásai okát:

Miért romlik egyre minden?

Tragikus groteszk? Vedd már észre: vicsorgok, nem vigyorgok Félelmemben fütyörészek, nem jókedvemben. (Lance O’Shea)

Áthallás nélküli ártatlan mese.