A műterem-kép sokat elárul alkotójáról. Magam a műhelyszerű alkotóhelyet részesítem előnyben,a hivalkodó szalon-atelier-vel szemben. Soha nem állt rendelkezésemre nagyobb tér, műtermeimen általában három-négy lépéssel át tudtam kelni. (Az „Idol a műteremben” és „A művész a függőleges vörös című képén dolgozik” nyilvánvaló fikció, ezért nem szerepelnek ebben a kvázi-dokumentum műcsoportban.)
Első önálló műtermem zuglói lakásunk közelében volt. Hamza Tibor, első mesterem özvegye bocsájtotta rendelkezésemre családi házuk kertre nyíló kis helyiségét, amit 66-67-ben béreltem. Bevonuláskor néhány munkát a műteremben felejtve adtam fel a bérletet; mire leszereltem az özvegy is elhunyt, a képeknek (köztük a 67-ben festett „Város”-nak) lába kelt. E műterem munkasarkát ábrázolja az alig tenyérnyi tusrajz. Az kecskeméti kiállítás katalógusában(kat.sz.10) pontatlanul emlékezve 1970-esnek jeleztem. Valójában 1967-ben készült.
1969-ben egybekelésünk után feleségem családjához költöztem. Az ilyenkor szokásos átalakítások során, az egykori konyha teréből üvegfallal lerekesztettünk egy 2,5×2,5 méteres munkahelyiséget, ahol 1970-től visszavonulásomig 74-ig kényelmesen dolgozhattam. Csak a legszükségesebb eszközeim fértek el, a rossz világítás miatt csak kiegészítő mesterséges fény mellett lehetett festeni. Akkoriban jobbára művész-vendégeink voltak, a műterem magától értetődően a vendégfogadás teréül is szolgált.
Kisebb átépítésekkel tovább bővült a rendelkezésünkre álló lakótér; a kis helyiséget már csak műteremnek használtam. Bár láthatóan minden felesleges eszközt és tárgyat eltávolítottam, máig sem értem, hogy voltam képes megbirkózni az „Aranykor” és a „Fludd” másfél, két négyzetméteres képfelületeivel.
1972-ben a BÁV alkalmazásában álltam, a Központi Bútorraktárban dolgoztam. Közvetlen főnököm egy írás-alig-tudó alkoholista volt, aki munkaköri kötelességemnek írta elő, hogy délelőtti alkoholtúráján végigkísérjem. Bokréta, Százhuszonhármas, Albert borozó volt a menetrend. Azért iszom vodkát, mert az nem érzik meg a leheletemen – mondta – majd összeesett. Más túrák a Székely vendéglőben kezdődtek, a Tompában folytatódtak és a Híd borozóban értek véget. Többször éneklés is volt. Délelőtt, kínos helyzet. És akkoriban még jobb emberek is ismertek.
Két éves koromban az nyújtotta a legnagyobb boldogságot, ha a kihúzott konyhaasztal fiókjának kacatjai között turkálhattam és lábason doboltam. A csúnya kis fekete mackó a rendőrség 1949-es ajándéka. Első iskolaévem karácsonyára megkaptam első saját olvasatú könyveimet (köztük volt Pósa Lajos: Arany ABC-je). Tizenegy éves koromban kaptam villanyvonatot, amihez másoknál könnyebben jutottunk; anyám munkaadója az egykori Tóth-bazár Märklin kereskedésével szomszédos üzletet bérelte. Tizenhetedik karácsonyomon, míg szüleim valamilyen vendégség-kötelezettséget róttak le, egy házaló giccsfestő (Mille) velencei látképét átfestettem egyszínű kadmiumvörössel. Ma e vörös kvázi-alap fölött van a „Készülődés a kerti ünnepélyre” című képem.
1983-ban egy súlyos légúti gyulladásra kezelőorvosom inhalációs szteroid-kúrát javasolt. A kínos tünetek megszűntek ugyan, de változatlan életvitel és étkezési szokások mellett alig két év alatt 40 kilónyi súlytöbbletet szedtem fel. Az orvosok széttárták a karjukat mondván: ez bizony a kezelés kockázata volt, sajnáljuk.Nekem mínusz tíz év; ezt meg én sajnálom.
Mikor 1974-ben elhagytam a pályát „Aranykor” című képem befejezetlenül maradt. Negyvenöt év múlva egyfajta szakmai kegyelet okán nem átfestettem a régi képet, hanem az egykor elmaradt részt, a jobb alsó negyedét új táblára újrafestettem.
Soha nem szerettem a sokszorosított grafikát, bár Varga Nándor Lajosnál minden lehetséges dolgot megtanultam róla. Ez az egy kép (kvázi önarckép) 1968-ban készült, néhány példányt 2000 után kinyomtam belőle.
Méghogy organikus?
Stíláriasan neoősbudavár, poszttranszszilvánizmus. A felcsúti stadion a szervilizmus minősített esete.
A tanítványok?
Óriás tulipánok a panelházak bütüfalán.
A pályám elején azt hittem, hogy a művész – mint udvari bolond – szabadon elmondhatja a véleményét.
Hát nem.
