Redukció

A művész pályáját kezdettől befolyásolta egyfajta redukcionista szemlélet, szimpátia és preferenciái láthatóan ebbe az irányba mutatnak. Már legkorábbi munkái (Hajó, Templom, Hamza műterem, Lovag 1965-66-ból) világosan példázzák hajlamát a racionális látványértelmezés irányába.
Ebben az időben készül el a nagy Barcsay-mozaik (Asszonyok), amelyik kétségtelen hatást gyakorolt minden redukció-szimpatizáns kortárs művészre. Ősi is kétségtelenül megérintette ez a korszakos mű, a művészi közlés határait azonban nem az ilyen szikár, ultraracionális felfogás mentén kereste, hanem valamiféle lágyabb, többértelmű geometrikus absztrakció irányában. Véleménye szerint a cezanne-i térértelmezésből kiinduló és egymásra épülő analitikus kubizmus – szintetikus kubizmus – konstruktivizmus – szuprematizmus vonulat minden erénye ellenére nyilvánvalóan zsákutcába jutott, arra felé további keresgélésnek nincs helye. Klee érzékeny racionalizmusa, vagy később akár Serge Poliakoff lírai absztrakciója nyitottabb végű és ezért számára elfogadhatóbb értelmezési módszer.

Pályája 1974-1990 között megszakad, a pályára való visszatérés éppen korábbi preferenciája mentén valósul meg, ’91-92-ben fest egy „konstruktív emlékeztető” sorozatot, amelyhez jónéhány évtizeddel korábban félbehagyott művet is befejez. Kvázi-diplomamunkaként készíti el az „Idol a műteremben” című képet, ami formailag a konstruktív emlékeztetők közé, szimbólum rendszerét tekintve a ” Metafizikus groteszkek” közé tartozna. 1998-ban „Gyár” címmel rendez kiállítást, művei kivétel nélkül konstruktív indulatuak. A „Paraszt lába” című traktátus tanképei (főként para-parafrázisai) jobbára a geometrikus absztrakciók köréből kerülnek ki. A ’10-es évekre a tér értelmezés, mint konkrét művészi feladat kikerült érdeklődése előteréből, de tanulságai – egyes formák szimultán értelmezése, erős felülnézeti beállítások – félreérthetetlenül fedik fel korábbi preferenciáit.